Japán teaszertartás I. // Teázó

« A nagy vörös köntös, amit meg lehet inni Csoki-Karamell-Kókusz fekete tea »

Japán teaszertartás I.

Elhatároztam, hogy igyekszem most egy kicsit behatóbban foglalkozni a teaszertartásokkal. Jól feladtam magamnak a leckét, mert 1. még soha nem vettem részt egy szertartáson sem, 2. minden leírás – ha csak egy jottányit is – valahol különbözik egy másiktól; és amíg mindenki hitelesnek tartja a magáét, addig én is meg vagyok zavarodva, mint vasorrú banya a mágnesviharban.

Mégis az objektivitásra törekszem, amelynek legjobb módja talán az, ha szépen sorba megyek az általam talált hosszabb-rövidebb írásokon. Már foglalkoztunk a kínaiak szertartásával, most nézzünk még keletebbre, Japánba:

A Teaware oldalának egyik különlegessége, hogy az árukínálaton túl folyamatosan – kürülbelül 2-4 hetente – bővülő ismeretterjesztő oldalakat is fenntart. A közelmúltban a japán teaszertartásról jelentettek meg egy igen részletes leírást, mely az elején olvasható rövid teaszertartés-történelemből szépen átfolyik magának a szertartásnak a leírásába...

A japán teaszertartás (cha-no-yu, chado vagy sado) egy tradicionális rituálé, amelyre nagy hatással volt a Zen buddhizmus. A teaszertartás alatt egy kiváló minőségű, válogatott tealevelekből készült porteát, az úgynevezett matcha teát készíti el a szertartás vezetője a vendégek számára.

Japánban a tea fogyasztásának szokása a IX. században kezdett meghonosodni egy buddhista kínai szerzetes jóvoltából. A japánok körében a teázás gyorsan népszerűvé vált, és az egész országban elterjedt. A matcha teát először a XII. század környékén kezdték el fogyasztani, elsősorban a buddhista kolostorok vallási, rituális eseményein. A XIII. század közepére már a szamuráj harcosok is készítettek és fogyasztottak matcha teát, s ezzel kialakultak a teaszertartás alapjai. A XVI. század közepére a japán társadalom csaknem valamennyi rétegében kialakult a teafogyasztás szokása. Szen no Rikju, a teaszertartás talán legnagyobb, és legismertebb alakja honosította meg azt a felfogást, hogy minden egyes találkozást kincsként kell megbecsülni, és olyan alapelveket fektetett le, amelyek még a mai napig is a teaszertartás központi elemeihez tartoznak; például a harmónia, tisztelet, nyugalom, egyszerűség. Tanításai az építészet, a kertművészet, a képzőművészet és a szépművészetek terén is nagy hatással voltak. Maga a teaszertartás igen bonyolult, a szertartás vezetőjétől sok ismeretet követel meg. A tea elkészítésén, fajtáján, az öltözéken (kimonó) keresztül, egészen a kerámiák és egyéb tárgyak ismeretéig a szertartás vezetőjének mindent tudni kell. A szertartás alapelemeinek, alapelveinek, s egész folyamatának, levezetésének tanulása több évet is eltarthat, sőt akár élethosszig is tanulják. A formális teaszertartáson részt vevő vendégeknek is kell azonban bizonyos ismeretekkel rendelkezniük. Ismerniük kell az előírt gesztusokat, a szokásos viselkedési formulákat és kommunikációt, a teafogyasztás minden elemét.

A házigazda – nő vagy férfi – rendszerint kimonót visel, a vendégek kimonóban vagy visszafogott, formális öltözékben vesznek részt a szertartáson. Amennyiben a szertartás egy különálló teaházban, nem pedig egy teaszobában zajlik le, a vendégek a házigazda jelzéséig a kertben várakoznak, mialatt vízzel megmossák a kezüket és a szájukat is kiöblítik. A házigazda hívó szavára egy egyszerűbb kerten, a roji-n keresztül közelítik meg a teaházat. Mielőtt a vendégek egy kis ajtón át belépnének a teaházba, leveszik a cipőjüket, és a belépés után a "tokonoma" díszítéseit, dekorációit csodálják meg. Ezt követően rangjuk és presztízsük szerint ültetik le őket a tatamin. A vendégeknek könnyű, egyszerű ételt (kaiseki vagy chakaiseki) szolgálnak fel, melynek elfogyasztása után szakét isznak. Ezt követően ismét visszatérnek a várakozó helyre, ameddig a házigazda ismét nem hívja őket. Ha nem szolgálnak fel ételt, akkor a házigazda rögtön kisebb édességekkel kínálja a vendégeket, amelyeket egy speciális papírból, a kaishi-ből fogyasztanak. Minden vendégnek van egy ilyen kaishi-ja, amelyet gyakran egy díszes erszényben helyeznek el.

A teaszertartás alatt használt eszközöket, (matcha tál - chawan, matcha ecset - chasen, matcha kanál – chashaku) a rituálészerűen, a vendégek előtt, előírt sorrendben és előírt mozdulatokkal tisztítják meg. Ezt követően a kellékeket a rituálénak megfelelő elrendezésben helyezik el. Miután mindezzel a vendéglátó végzett, a tálba helyezi a megfelelő mennyiségű matcha teát, és ráönti a megfelelő mennyiségű és hőfokú vizet, majd a matcha ecsettel előírt mozdulatok szerint, akkurátusan összekeveri. Ezalatt az idő alatt szinte semmilyen beszélgetés sem zajlik a vendégek között, akik nyugalomban élvezik a tea elkészítésének minden pillanatát. Ezt követően először a legfontosabb vendéget kínálja meg a házigazda vagy segítője. A házigazda és a vendég kölcsönösen meghajolnak egymás felé. Az elsőnek kínált legrangosabb vendég ezután a rangban második vendég felé hajol meg, miközben a házigazda tiszteletére magasra tartja a matcha tálat. A vendégek egymásnak adják a tálat, s mindig forgatják vigyázva arra, hogy egyikük se igyon az elejéről. Egy-két korty után letörlik a tál szélét, visszaforgatják az eredeti pozícióba, s így adják át, meghajolva, a következő vendégnek. Ez a folyamat, addig tart, amíg minden vendég nem ivott ugyanabból a tálból. Ezt követően a tál visszakerül a házigazdához. (Van olyan szertartás is, ahol mindenkinek saját tálja van, a szertartás azonban ugyanúgy zajlik.)

Miután mindegyik vendég ivott a teából, a házigazda megtisztítja az eszközöket. A legnagyobb rangú vendég megkéri a házigazdát, hogy a jelenlévő vendégek megcsodálhassák az eszközöket: a tálat, az ecsetet, a teatárolót, a kanalat. Ezek az eszközök nagyon gyakran felbecsülhetetlen értéket jelentenek, pótolhatatlanok, kézzel készített egyedi darabok. A vendégek nagyon gyakran egy speciális ruhadarabbal fogják meg őket, és így csodálják meg az egyes darabokat. Ezután a vendéglátó összegyűjti a kellékeket, és a vendégek elhagyják a teaházat. A vendéglátó az ajtóból, meghajlással vesz búcsút a vendégektől. A szertartás befejeződött.

Egy-egy teaszertartás 1-5 órát is eltarthat, attól függően, hogy milyen jellegű szertartásról van szó, milyen ételeket és teát szolgálnak fel.

írta: kozonithy, 23:08 - címkék: és kategóriák: - 6 komment

Eddig 6 komment érkezett ()

1. Tóth Dénes
2006. 12. 18. 14:43
Ha nem vettél még részt teaszertartáson, nálunk pótolhatod.
2. Teamester
2006. 12. 18. 14:44
A teaszertartásokkal kapcsolatos programokat itt találod: www.teautja.hu
3. Balogh Pálma
2007. 04. 08. 10:17
Szia! vagy Jó napot!

Én épp a teáról írok szakdogát és kéne egy információ sürgősen. Elég apró de fontos. Olvastam egyszer, hogy miért pont öten vagy heten vehetnek részt a szertartéson köze van a múzsákhoz ennek a számnak meg még valaminek csak nem találom sehol ezt az egy mondatot. Nagyon hálás lennék neked/Önnek ha esetleg tudnál segíteni. Előre is köszönöm
4. Renáta
2008. 01. 08. 20:08
Ez érdekes volt! Épp zen kertészet órára készülök és az egyik 'tétel' a japán teaszertartásról szól. köszi!
Reni
5. amatorkritikus
2009. 03. 30. 8:53
Üdv.
Éppen most kortyolok egy Macha Genmaicha-t és rettentően élvezem. A pörkölt rizs különös aromája nagyon ízletessé teszi az utóízét, még a finom porszemcséket is izgalmasnak találom amit az utolsó korttyal csorgatok le a torkomon. Asszem teakritikus is leszek:))) örülök, hogy rátaláltam a blogra üdv és szép napot és kívánok mindenkinek egy jó teát.
6. kozonithy
2009. 03. 30. 9:35
Bocsánat, ha valakinek nem válaszoltam. Sokáig nem kaptam meg, és most is össze-vissza kapom meg az értesítéseket a kommentekről!

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.